Mi van, ha nem siettetem?

Az alkotni valók, gyakran maguktól találnak rám. Már írtam róla korábban is, hogy épp engedem el a kontrollt, hogy tudatosan próbálom gyakorolni a lelassítást, néha már a semmittevésig is eljutok. Az elmúlt hónapokban, tényleg gyakoroltam is, amiről mindig beszélek. Nem akarok mindent előre kitalálni. Most, hogy elérkezett a szeptember, fontos dologra jöttem rá, de közben olyan evidencia ez, hogy nem is értem miért tartot eddig rájönni. A kontroll hamis látszata a válasz nagyrészt. Visszatekintve látszik, hogy életem legmeghatározóbb történetei valójában nem is olyanok voltak, amelyeket tudatosan terveztem meg.

Nem én kerestem rá a hímzésre sem, ő talált meg engem.

Ha valóban vissza akarom követni a szálakat, egészen 2022-ig, egy máltai utazásig kell visszamennem. Csupán barátokat látogattam meg, nem voltak nagyratörő szándékaim. Egy kézzel készített ajándék is volt nálam. Ez az ‘ugh’ feliratos hímzés. Nem akarom elkiabálni, de úgy fest októberre azért mégis megpróbálok egy előre kitalált programban részt venni. Minden adott ugyanis a máltai visszatéréshez. Pont 4 évvel később. Előkerült arról az utazásról még pár fénykép, már múltkor is csatoltam őket, mert mindig jó emlékek kapcsolódnak hozzájuk. Akkor még nem is tudtam, hogy ez a pár nap, nyitófejezete lesz egy későbbi történetnek.

Ekkoriban kezdtem el ugyanis újra komolyabban a hímzéssel foglalkozni. Emlékszem, hogy mennyire élveztem megcsinálni. Abszolút kikapcsolódás, szinte maguktól rendeződtek közben a gondolataim és a segítségével másként is ki lehetett fejezni érzéseket. Tök jó kiút volt a mindennapokból. Ekkor volt az is, hogy először megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ez talán nem csak alkalmi időtöltés kéne, hogy legyen. Nem volt különösebb tervem, főleg nem üzleti modellem vagy határidőm. Az 5 éves stratégia ötlete fel sem merült. Viszont tényleg nagyon jól éreztem magam közben és pontosan ez kezdett el akkoriban a lényeg lenni. Egyszerűen csak élveztem az alkotást.

Azóta sok minden történt. A hímzés fokozatosan tényleg életem egyik legfontosabb területévé vált és sokféleképpen kezdtem el alkalmazni. Néha arra van igényem, hogy valami szépet alkossak, de remek módja továbbra is dolgok kifejezésére. Van, hogy politikai állást foglalok, van, hogy humorosnak képzelem magam. De sokszor tényleg azért ülök csak neki, mert akkor pont ahhoz van kedvem. A mágnesek mellé azóta csatlakozott egy matricám is a hűtőre, de azóta van új, úgyhogy a biztonság kedvéért viszek még. Illetve ugye, van ez a falikárpit, ami nem az én munkám, de szerintem mind tökéletes példái annak, hogy a művészet nem egyetlen célt szolgál. Különféle tárgyak, különféle technikák, de aztán valahogy mégis ugyanarról szólnak. Hogy nyugodtan kifejezheted vele a dühöd, nevethetsz rajta, megőrizhetsz vele valamit és üzenetet is közvetíthetsz.

Igazából az sem baj, ha nem fejezed be. Ha csak kipróbálod. Nekem sem úgy történt, hogy kitaláltam, hogy mostantól márpedig ez lesz az egyik legfontosabb dolog az életemben. Csináltam, mert egy kicsit jól esett. Aztán megismételtem. Néha valami kikerekedik belőle.

Persze ilyenkor nem arra gondolok, hogy kezeljünk mindent passzívan, vagy ne legyenek egyáltalán terveink. Továbbra is szeretek én is előregondolkodni, egy kicsit túlságosan is, szóval próbálok visszavenni a már rögzült módszerekből. Az is a tananyag része továbbra is, hogy nem kell minden ötletből projectet kèszíteni és nem kell az összes érdeklődési kört céllá formálni. Bőven elég, hogy jól esik.

Visszatekintve az elmúlt pár évre: sok igazán fontos dolog indult úgy, hogy nem tudtam mi lesz belőle, hova tart. De egy csomó dolog felkeltette az érdeklődésem, egyszerűen nem tudtam elmenni mellettük. Valamit helyesnek éreztem, valami segített, valami keretbe foglalta a gondolataimat és idővel elkezdett körvonalazódni az egész. Vannak történetek amiknek meg kell születniük, ezek ránk fognak találni, nekünk meg annyi igazából a dolgunk, hogy észrevegyük. Aztán meg, hogy helyet adjunk. Tudnám még ezt sorolni, de most nem fogom. Szeptemberben sok szokott lenni a dolog.

Lassan beköszönt az igazi ősz is, ezután a nyár után a szokásosnál is jobban fog esni. Reméljük az eső is.

Addig is tegyünk meg mindent, hogy észrevegyünk.

Ivett