Nem csak kormányváltásról van szó

Hosszú idő után valami tényleg történt. Íme egy kis összefoglaló az én szemszögemből arról, hogy mi vár ránk. A történet végén lehet megtenni a téteket.

A TISZA párt győzelme, Orbán 16 évének vége (még többnek), a remény és a bizalmatlanság furcsa, kollektív érzése ez egyszerre. Magyar Péter pártja kétharmados többséget szerzett a választásokon, ezzel véget vetve a Fidesz hosszú korszakának, de az is egyértelmű, hogy ez nem egy baloldali fordulat volt, hanem inkább egy jobbközépre elmozdulás. Személy szerint én senkinek sem adnék lehetőséget ekkora fölényre, de ennyi időt sem, bár utóbbiban most lehet változás. Örültem volna, ha a felállás egy kicsit vegyesebb, mint a mérsékelt középtől a neonácikig, de tény, hogy egy masszív adag szakértő ül be hamarosan a kormány mögé. Viszont mivel én nem vagyok az, ez nem igazán egy politikai kommentár, inkább egy személyes, hangosan gondolkodás.

A most kirajzolódó kormány egy nagyon jól összerakott üzemeltető csapatnak tűnik, ami még fontosabb is talán, mint bármilyen forradalmár szellemiség. Nekem az a benyomásom, hogy lesz rendrakás meg finomhangolás, de fontos az is, hogy működőképes maradjon, ez a most sok sebből vérző kis ország. Ez persze nem véletlen, egy választás után ritkán az a legfontosabb kérdés, hogy ki tud a legnagyobbat változtatni, inkabb, hogy ki tudja elkerülni a nagy hibákat és ez a csapat az utóbbira van remekül behangolva. Felelőseg teljes kormányzásra számít mindenki aki rájuk szavazott, nyilván reális is az elvárás, bár lehet sokan már azzal is megelégednének, ha már csak szimplán nem lenne rosszabb a helyzet.

Közben bennem felmerül a kérdés, erre várom a ti válaszaitokat is, hogy mennyire érdemes óvatosnak maradni, ha valódi változást szeretnénk. Úgy tudnám az érzést megfogalmazni ami bennem van ezzel a politikai hullámvasúttal kapcsolatban, hogy most szerintem egy hosszú egyenes szakasz jön. Stabilabb, kiszámíthatobb lesz és talán nem ennyire izgalmas. De a nagy kérdés az, hogy a stabilitás megtartásának (ami szerintem egy nagyobb feladat, mint azt laikusként gondoljuk) erőfeszítéseben mennyire marad lehetőség jelentős változásokra. Nem mondom, hogy nem nézem ki belőlük, sőt. Ha valakiből, akkor belőlük simán. Annyi, hogy viszonylag ritkán szembesül valaki azzal, hogy milyen átvenni a kormányzást 15+ Fidesz után. A KDNP-ről meg mindig megfeledkezem, pedig aktívan hozzátettek ők is a műsorszámhoz.

Tíz éve külföldről figyelem ezt. Jelenleg Bécsben élek és dolgozom, de a családom és a barátaim nagy része Budapesten van. Magyarország számomra nem csak a „hazai hírek”.

Véleményem szerint a TISZA győzelme elsősorban egy rendszerellenes szavazás volt. Ahogy a Pride is csak nyomokban tartalmazott queer örömöt. Sokan nem azért szavaztak rájuk, mert mindenben azonosulnak velük, hanem azért, mert végre le kellett váltani a Fideszt. Sok baloldali, liberális, amúgy nem ilyen irányba szavazó, nem lelkesedésből, hanem stratégiai túlélésből döntött.

Azonban sokan vannak, akik nagy örömmel szavaztak rájuk, és szinte mindegyikük szimpátiát érez Péter iránt. Remélem igazuk van, és egy ilyen megosztott országban sikeres kormányzást fogunk látni. De azt hiszem, sok érintettnek már most könnyebb fellélegezni, tisztábbnak tűnik a levegő is.

A történelem nagyon ritkán kreatív. Általában először ugyanazt az embercsoportot találja meg. Ez nem új, ez egy minta. Erről szól a feminista történelem, erről szól az LMBTQ történelem, erről szól a punk kultúra. És mindig ugyanaz a kérdés: Ki döntheti el, hogyan élsz?

Az a jó ebben a nyitásban, hogy nem csak a GDP-ben fogjuk érezni, hanem abban is, hogy lehetséges újra beszélni, újra vitatkozni, újra nem félni attól, hogy a létezés önmagában egy politikai kinyilatkoztatás.

Szeretnék itt egy kitérőt tenni, nevezetesen, hogy a művészet soha nem csak dísz. Ezért is fontos a kultúra. A művészet ott kezdődik, ahol valaki azt mondja: Én ezt másképp látom, mindentől függetlenül és, ha még irónikus is… Ezért olyan fontos a határok felállítása, az információhigiénia, a tudatosság, a közösségek építése, az egymáshoz tartozás és a saját autonóm terek megteremtése. Nem kell mindezt beengedni a nappalidba, de a politika nem csak a parlamentben történik. Csak tudd, hogy az is benne van, hogy ki mer megszólalni, ki mer szeretni, ki mer alkotni, és ki mer elképzelni magának egy másik jövőt.

A magyarok mostanság punkok.

Ebben a rendszerben is lesz csalódás, biztosan lesznek kompromisszumok és valószínűleg sok olyan pillanat is, amikor úgy érezzük majd, hogy ezt nem akartuk. De a levegő mégis számít, első körben ez is elég. Erre építhetünk, egyáltalàn nem kell megvárnunk a tökéletes rendszert.

Lássuk a medvét,

Ivett