Újra felvenni a fonalat

Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban fordult elő velem, hogy újra beszélni kezdtem régen látott barátokkal. Néha egy-egy üzenet, egy közös emlék, vagy egy esemény indította el, de aztán valahogy mindig hosszú beszélgetések lettek belőle.

Közben felfedeztem valamit: két dolog szinte mindenkiben közös. Az egyik, hogy mindenki kreatív. A másik, hogy mindenki jól csinálja. Nem tökéletesen, nem erőlködve, hanem a saját tempójában, saját megoldásaival.

Persze mindenkinek vannak nehézségei, ki ne küzdene valamivel? De nem ugyanott találom őket, ahol régen. Mindenki mozgásban van, fejlődik, átalakul. És mégis… a kapcsolatok ott folytatódnak, ahol abbamaradtak. Mintha nem is telt volna el annyi idő.

Sok új, inspiráló embert is megismertem az utóbbi időben, és ez mindig jóleső érzés. De különösen szép azt látni, hogy azok az emberek, akik régóta a környezetemben vannak, mennyire másfélék lettek, és közben mégis önazonosak maradtak. Jó érzés őket sikeresnek látni. Jó érzés újra kapcsolódni. És jó érzés azt is kimondani: valószínűleg én is haladok.

Küldj üzenetet valakinek, akivel már egy ideje nem beszéltél. Lehet, hogy feldobod a napját. És a sajátod is.

A kreativitás mellett ezek a kapcsolódások szintén fontosak. Az, hogy újra felfedezzük egymást, akár évekkel később is, segít emlékezni arra kik voltunk, kik lettünk, és hogy soha nem vagyunk teljesen egyedül.

A mentális egészség megőrzéséhez ezek a kapcsolatok is hozzájárulnak. Egy jó beszélgetés, közös nevetés valami régi emléken..többet adott, mint gondoltam volna.

A mostani képek, pár kedves kis állatot mutatnak be, akikkel bécsi kirándulásaim során találkoztam. Ugyanannyira megörültem nekik, mint a régi-új kapcsolataimnak, amelyek miatt egy kis nosztalgia-vonat újra útnak indult bennem. Néha tényleg csak ennyi kell, egy vicces pillanat egy régi ismerőssel, egy aranyos állatka menet közben és máris közelebb kerülünk a nyugalomhoz, magunkhoz meg amúgy egymáshoz is.

Jó szelet,

Ivett