Ez az én punk verzióm

Punknak lenni és közben önmagunkról gondoskodni, tényleg ellentmondás? Sokan automatikusan cáfolják, hogy ez az életérzés és az öngondoskodás jól megférnek egymás mellett. Mintha az egyik valóban kizárná a másikat, mintha a pánk csak rombolás, düh és zaj lenne, a minőségi én-idő pedig puha takarók, gyertyák és végtelenített meditációs zene közben jöhetne létre egyedül.

Számomra ezek nagyon is jól kiegészítik egymást. Sőt. A punk mindig is arról szólt, hogy nem hagyjuk magunkat bedarálni. Hogy kérdezünk. Hogy nem fogadjuk el automatikusan azt amit kínálnak. Ebben az értelemben ez is abszolút beleillik nekem a már sokat ismételt öngondoskodásba.

Amióta ezt a blogot írom, minden bejegyzésbe belecsúszik egy darabka személyes történet. Viszont hiába az én oldalam ez, nem akarom, hogy rólam szóljon az egész, szeretnék olyan témákat érinteni, amik több embernek érdekesek vagy akár a mindennapjaik része. Az öntámogatás, mint már olvastátok eleget viszont nagyon fontos témája a közelmúltamnak. Az erre való fókuszálás segitett át helyzeteken amikről most szándékosan nem írok ennél részletesebben, nem akarom ezt a felületet a szennyes kiteregetésére használni. A személyes történeteimet inkább példaként mesélem el, így reményeim szerint hitelesebb az amiről írok, hisz nem vagyok szakember. Ezek nem szabályok, de még nem is igazán tanácsok, csak azok a kapaszkodók amik nekem személyesen segítettek az elmúlt időszakban.

Azt sem szeretném viszont, hogy ez legyen az egyetlen hang. Nem célom a folyamatos ömlengés vagy a ‘csak figyelj magadra’ mantrázása. Ellenben az nagyon is érdekel, hogyan vegyük rá magunkat az alkotásra és kikapcsolódásra akkor is amikor az élet csak életben maradásnak tűnik. Ezen a részen én szerencsére túl vagyok és közben nem is mindig veszítettem el a fejem vagy önmagam, mint előtte, de nem is teljesen egyedül oldottam meg mindent, a szeretteim jelenléte, figyelme és türelme is ugyanúgy része ennek az útnak. Erről később részletesebben is mesélek, úgyhogy idén lesz helye a vidámabb témáknak is, de még akartam egy hiteles lezárást ahol elmesélem az én punk öngondoskodó verziómat:

Nem válaszolsz azonnal. Nem minden sűrgős csak azért, mert más annak érzi. Ezt persze története válogatja, ennek eldöntését azokra bízom akik részt vesznek benne.

Kérdezel mielőtt igent mondasz. Magadtól is.

Hagysz időt a gondolkodásra. Az impulzív reakció nem mindig szabadság. Itt is fontos elmondani, hogy most azokról a helyzetekről beszélek amik miatt kialakul benned egy furcsa érzés amit nem tudsz azonnal megfogalmazni.

Figyeled mi merít és mi tölt. Nem moralizálsz, csak tudomásul veszed.

Nem magyarázkodsz állandóan. A határaid nem vitatémák.

Úgy gondoskodsz a testedről, ahogy az adott alkalommal a legjobban esik. Ha ez kis eltérést jelent a tervtől, nem ostorozod magad miatta. Ez talán nem is kíván további magyarázatot.

A mostani képválogatás darabjai Pozsonyban készültek és számomra arról szólnak, hogy az ellentétek nem feltétlenül oltják ki egymást. Luxus és lepusztultság: romos ház falán a Louis Vuitton-mintás graffiti. Remény és hanyatlás az ablak nélküli épület felirata: Renovate me! Illetve szépség és szemét ahol egy szivárvány vetül a zsákok mellé. Mind jól megférnek egymás mellett. Ahogy a punk és az öngondoskodás is. Nem egymás ellentéteként, hanem egymás mellett létezve. Ezennel megfogadom, hogy nem írom le többet ebben az irományban ezt a ket szót, azt hiszem jól átjön amit akartam.

Nem kell egyetérteni, már annak is örülök, ha elgondolkodsz rajta.

Jövő hónapban folytassuk,

Ivett