Az újrakezdés gyengéd művészete

A klasszikus újévet gyerekként még ünnepeltem, de őszintén szólva sosem kötődtem hozzá erősen. A tavasz érkezése az igazi nekem is, amikor a színek újra fellélegeznek.

Mindenesetre a fogadalmak témája újra és újr visszatalál hozzám. Nem igazán a dátum érdekel, hanem az újrakezdés ritmusa. Sokáig hallottam embereket nagy ígéreteket tenni, nem mondom, hogy nekem soha nem volt ilyen, de nem tudnék felidézni egy darabot sem. Nem erről szeretnék most beszélni (írni), hanem amikor az ember megengedi magának, hogy új irányba induljon. Következetesség meg sok türelem kell hozzá, szerintem emiatt is szokott túl nagy lenni a falat.

Valahogy az év elején a legtöbben mégis tiszta lappal szeretnének indulni. Új célok, új energiák, új tervek. Meg persze a már előbb említett naaagy fogadalmak, amiket persze nagyon komolyan kell venni, hogy aztán előre sejthetően februárra ebből már semmi se maradjon.

Ilyenkor persze nem gúnyolódom a ‘kudarcon’, mert ahogy az idő telt, azt vettem észre, hogy a fogadalmaknak nem az a lényege, hogy betartsuk őket, hanem sokkal inkább az, hogy kapcsolódjunk magunkhoz. Amikor megfogadunk valamit tulajdonképpen azt mondjuk, hogy fontosak vagyunk magunknak annyira, hogy érdemben figyelmet fordítsunk az igényenkre.

Érdemes lehet emiatt megpróbálni az apró, de szeretetteljes szokásokat. Olyanokat amelyek nem azért fognak működni, mert január 1-én születtek, hanem mert illenek az életünk ritmusához.

Néha persze így is ki fog billenni minden, van ami félbemarad, és van ami újra lesz kezdve. Viszont ez tényleg nem nevezhető kudarcnak és azt is gondolom, hogy a következetességhez nem keménynek, hanem kedvesnek kell lenni. Így nem büntetésként tekintünk rá, hanem meghívásként. Egy picit több levegőre, egy picit több örömre. Talán így jobban működik majd. Amikor nem görcsölünk rá és nem akarunk új embert faragni magunkból, akkor hirtelen sokkal könnyebb haladni. Szóval az idei évre sincsenek fogadalmaim, kapaszkodóim vannak. Hiszem, hogy ez bőven elég.

Ha neked is van valami , amit idén másképp szeretnél csinálni, de nem tudod hogyan fogj hozzá, csak annyit tanácsolnék, hogy kezdd kicsiben és légy magaddal gyengéd. Ezek a szokások tartanak majd velünk, nem a nagy szavak.

Ha szeretnél erről beszélgetni, kérdezni vagy megosztani a saját gondolataidat, irj bátran, az oldalamon minden elérhetőséget megtalálsz. Lehet, hogy épp egymást inspiráljuk tovább.

Ehhez a bejegyzéshez csak egy saját fotómat használtam fel, a balatoni képet. Az óriási, hóba rajzolt szív olyan spontán kedvesség volt valakitől, hogy szimplán jobb kedvem lett tőle. Az illusztrációk és az újsághirdetés pedig csak hab a tortán. A móka-vonaton nincsen fék.

Jó utat,

Ivett